Ahogy száll le az este, a szellő borzolta, sötét vízfelszín hirtelen forrni látszik, majd felrobban és kidugja fejét a szörny. Sokak fantáziájában így él legalábbis a világ talán leghíresebb, rejtélyekkel teli tava a messzi északi tájon, Skóciában. Ez a Loch Ness. De lássuk csak, mi is az igazság a tó körül, és mit is tudni titokzatos lakójáról, Nessiről.

A Loch Ness víztartalmát tekintve Nagy-Britannia legnagyobb tava. 37 kilométer hosszú, legnagyobb szélessége 2500 méter, legnagyobb mért mélysége 248 méter. Csak a Loch Awe hosszabb nála, a Loch Morar mélyebb és csak a Loch Lomond-nak nagyobb a vízfelülete. Hét folyó táplálja (Farigaig, Foyers, Tarff, Oich, Moriston, Coilte és Enrick), egyetlen kifolyása a Ness folyó. A Great Glen-ben, azaz a Nagy Völgyben fekszik, az Északi-tengert az Atlanti-óceánnal összekötő Kaledón-csatorna része. Partján szelíd dombok sziklás hegyekkel váltakoznak.

A tó keletkezésének legendája

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyógyító forrás egy virágzó völgy felett. A forrás vize a druidáktól kapta gyógyító erejét, a titka azonban az volt, hogy egy kődugóval el kellett zárni, ha már nem használták vizét, különben elveszítette csodatevő hatását.

Egy nap aztán egy anya jött el a forráshoz beteg gyermekével. A csecsemő nehéz volt a törékeny asszony számára, ezért gyékényre fektette a hegy lábánál, és megindult a sziklába vágott ösvényen. A forráshoz érve kihúzta a kődugót, s megtöltötte korsóját a bőségesen előcsobogó varázslatos vízzel. Ekkor azonban meghallotta gyermeke keserves sírását, megijedt, és sietősen visszatért a hegy lábához és megitatta a gyógyító folyadékkal lázas kisfiát. És láss csodát: a beteg lázrózsái lehervadtak és mosolyt ült ki arcára. A megkönnyebbült anya hazatért.

Az asszony azonban siettében elfelejtette lezárni a forrást! A szikából előbugyogó varázserejét veszített víz idővel megtöltötte az alant elterülő völgyet, s így jött létre a Ness-tó.

A Loch Ness világhírnevét annak a legendás szörnynek köszönheti, amely sokak szerint a tó sötét mélyén él.

Nessie, a tó szörnye

Sokan a képzelet szülöttének tartják a Loch Ness szörnyét, amit a helyiek turistacsalogatóként találtak ki, hogy látogatókat csábítsanak eme távoli vidékre, de tudni kell, hogy a lény első írásos említése Kr. u. 565-ből származik. Szent Adamnan, Iona IX. apátja neves elődjéről, Szent Columbáról szóló biográfiájában írta le, hogy Columba visszaűzött egy nagy bestiát a tó vizébe, amely megtámadott egy helyi lakost.

Nessie-t - ahogy a helyiek a szörnyet szeretetteljesen becézik - azonban azóta kapta fel a világhír, mióta 1933-ban elkészült a tó partján haladó, Fort Augustus-t Inverness-szel összelötő A82-es út. Az azóta eltelt hetven évben számtalan helybeli és turista vélte látni a szörnyet, illetve szörnyeket, hiszen a feltevések szerint egy egész falkányi szörny tanyázik a tóban. (A zoológusok véleménye szerint egyébként bármilyen élőlény is csak akkor maradhat fenn, ha legalább tíz egyed él a populációban, így ha létezik, valóban nem csak egy Nessie él a tóban.)

A szörnyről az első felvételek 1933-ban készültek, és ekkor nevezték először a Loch Ness-i Szörnynek. A lényt eddig minden időjárási körülmények közt, minden napszakban, az év minden hónapjában és a tó minden részén látták már. A szemtanúk mintegy 9-10 méter hosszúnak írták le, feje kicsi, nyaka kecsesen hosszú. Színét sötét barnának illetve feketének mondták. Nessie egyértelműen nem agresszív, egyetlen erőszakos cselekedetéről szólnak a krónikák, mikor a skótokat a keresztény hitre térítő Szent Columbával találkozott.

Kevesen tudják, hogy egyszer felfedezték a lábnyomát is. Erről azonban később kiderült, hogy hamisítvány; egy kitömött nílusi vizilóláb segítségével készült.

Az elmúlt hetven évben többször is kutatták „tudományosan” a szörny létezését. Az első komoly kisérletet 1934 júliusában Sir Edward Mountain szervezte. Mindent bevetettek, ami abban a korban rendelkezésre állt: folytak víz alatti kutatások, éjjel-nappali figyelő-szolgálatot szerveztek, de alkalmaztak radart és szonárt (hangradar) is. Mindezek egy gyorsan mozgó, nagy méretű objektumot jeleztek különöző mélységekben.

Több elmélet is létezik arról, hogy mi a szörny: óriási meztelen csiga, angolna, vidra vagy fóka. A legtöbben azt hiszik, hogy egy őslényről van szó, mely évszázadokkal előtt az északi féltekén élt, és melyet már többször látni véltek máshol is (Kanada, Finnország, Oroszország, Északi-tenger és az Atlanti-óceán északi vizein). Mindmáig nincs azonban tudományos bizonyíték, ami a szörny létezését igazolná; a fényképek sem tudták meggyőzni a szakértőket.

Rengeteg nevetséges expedícióra is sor került már. Egyszer egy komoly japán expedíció vezetőjéről kiderült, hogy egy tokiói bárénekesnő, bár valóban Nessie-rajongó; egy német iparmágnás pedig zsemlemorzsát szórt szét csalétkül a vízfelszinen és közben Beethoven VI. szimfóniáját játszotta. Már szóba került egy hatalmas egérfogó megépítése is.

Külföldön csak Nessie ismert, de a skótok tudják, hogy a Loch Morarban is van egy hasonló szörny, csak kevésbé ismert és kevesebbszer látták.

FORT AUGUSTUS, a Loss Ness délnyugati csücskénél fekszik. Mint neve is mutatja, egykor angol erődként épült (fort=erőd). Négy katonai útvonal találkozásánál fekszik. Az utakat Wade tábornok építtette 1724-től a rebellis felföldiek megfékezésére felvonuló angol csapatok számára. Az erődből később Benedek-rendi apátság lett, a település maga pedig ma már fontos turistaközpont. A Kaledón-csatorna Múzeum bemutatja a fontos viziút születését és működését. Nyitva ápr.-jún. és okt. szo.-sze. 10.00-17.00, júl.-szept. minden nap 10.00-17.00 óra között. A belépés díjtalan. Információ: 01320 366 493, web: www.scottishcanals.co.uk. Egy régi parasztházban kialakított Klánok Múzeumában egy történelmi viseletbe bújt idegenvezető a kiállított tárgyak segítségével ismerteti, hogyan élt egy tipikus felföldi család a 17. században. Nyitva ápr.-okt. 10.00-18.00 óra között. Információ: tel.: 01320 366 444, web: www.scottish-swords.com.

Az Urquhart-Vár (az A82-es út mentén, a Loch Ness partján) impozáns romja a Felföld egyik leglátogatottabb és legtöbbet fényképezett turistaattrakciója. A festői maradványok közvetlenül a Loch Ness partján magasodnak; sokan innen lesik a szörny felbukkanását.

A vár stratégiailag fontos helyen, a Mhor- és az Urquhart-völgyek találkozásánál fekszik. A vár viharos történelme is ezzel magyarázható. Megüvegesedett kőmaradványok tanuskodnak arról, hogy már a vaskorban is állt itt erődítmény. Ez gall módra épült: gerendákkal megerősített nyerskő falakkal. A skót királyság születésekor a Mhor-völgy mindkét végét erődítményekkel és várakkal erősítették meg. A szóbeszéd szerint a 12-13. század fordulóján Urquhart vára királyi székhely is volt, habár erről nem maradt fenn írásos bizonyíték. Az 1229-es moray-i felkelés után az Urquhart grófságot a hatalmas Durward családnak adományozták, amelynek tagjai a skót király örökletes udvarnagyának címét viselték. Alan Durward halála után a vár és a hozzá tartozó birtok egy anglo-normann család birtokába került át. 1296-ban I. Edward Anglia királya többek közt ezt a várat is elfoglalta, a nacionalisták azonban hamarosan megostromolták. 1308-ban Robert Bruce elfoglalta a várat, melyet szövetségesének, Sir Thomas Randolphnak adományozott. Az 1346-os második függetlenségi háború során a skót korona biztonsági okokból kisajátította a várat, amelyet a 14. és 15. századok során jelentősen kibővítettek. Ebben a korban a skót királyságot a MacDonalds-ok fenyegették, akiknek egyik támadása során 1479-ben teljesen megsemmisült a vár. 1509-ben IV. Jakab John Freuchie-nek ajándékozta a területet azzal a megkötéssel, hogy hozza rendben a várat. A király halála után a MacDonalds-ok ismét megrohanták és kifosztották az erődöt.

Egy 1545-ös feljegyzés szerint a vár ismét romokban hevert. Az épületegyüttest a 16. és 17. századokban ismét helyreállították; a mai vár ennek a rekonstrukciónak a maradványa. 1692-ben felrobbantották, hogy megakadályozzák, hogy a jakobiták használatba vegyék, 1715-ben maradványait szélroham döntötte le. 1912-ben műemlékké nyilvánították, és megkezdték a régészeti feltárásokat és helyreállításokat. Nyitva h.-szo. 9.30-18.30, v. 10.30-18.30 óra között, okt.-márc. a látogatási idő 2 órával rövidebb. Információ: tel.: 01456 450 551, web: www.historic-scotland.gov.uk.

A várromtól alig 5 kilométerre festői falun vezet keresztül utunk.

DRUMNADROCHIT a Loch Ness és a szörny „fővárosa”. A faluban mindjárt két múzeum is van, s mindkettő a tóval és rejtélyes szörnyével kapcsolatos kutatásokat és elméleteket mutatja be. A kettő közül az elfogadhatóbb az Loch Ness 2000 Exhibition Centre egy mintegy 40 perces audovizuális bemutatót tart a témában. Nyitva minden nap 9.00-20.00 óra között. Információ: tel.: 01456 450 573, web: www.loch-ness-scotland.com. Az Original Loch Ness Monster Exhibition Centre egy 30 perces videofilmen ábrázolja tulajdonképpen ugyanazt. Nyitva nyáron 8.45-22.00, télen 9.00-17.00 óra között. Információ: tel.: 01456 450 342, web: www.lochness-centre.com.

A falut észak-keleti irányban elhagyva még egy darabig a tó partján haladunk. A számos kilátópont egyikénél megállva még adhatunk magunknak egy utolsó esélyt, hogy megpillantsuk a szörnyet. A tótól elbúcsúzva ismételten a Kaledón-csatorna vizét látjuk mellettünk.

Részlet Skócia útikalauzunkból.