Még alig pirkad, azonban mi már terepszínű, nyitott autóinkban ülünk. A műszerfalon vadászpuska hever, hiszen nem veszélytelen útra indulunk. Pár perces haladás után átkelünk egy kerítéskapun, és indulhat a keresés. Mindenki lázasan figyel. Ott, ni, az nem egy elefánt füle a sűrű bozótosban? Nem, sajnos csak a szemem káprázott. Aztán megdobban a föld, megnyílik a bozótos és kilép elénk a Föld egyik leghatalmasabb, leglenyűgözőbb, de sajnos egyben az egyik legveszélyeztetettebb állata, az afrikai elefánt.

 A Dél-Afrikai Köztársaság keleti részén, az Indiai-óceán partján járunk, 72 kilométerre Port Elizabethtől, a Vasárnap-folyó völgyében. Itt az éves csapadékmennyiség 450 mm, a vidék meglehetősen kopár, sűrű bozótos borítja. Csak a folyó közvetlen környéke zöldell igazán. Ez a központja az Addo Nemzeti Elefánt Parknak, amely ma a világ egyik legnagyobb afrikai elefánt populációjának, és számos más őshonos állatfajtának ad otthont.

A múltban mindenütt voltak elefántok Fokföldön, de a vadászat szinte teljesen kiirtotta őket. A mai park területén egykor bennszülött törzsek kraaljai helyezkedtek el szórványosan. Majd megérkeztek az első európai telepesek, akik öntözött ültetvényeiket a folyó mentén hozták létre. Azonban a vízhez inni járó elefántok összetaposták és persze megdézsmálták kertjeiket. Ezért - és persze a jól jövedelmező elefántcsontért - módszeresen irtani kezdték az általuk kártékonynak tartott állatot.

Sőt mi több, a helyi farmerek még a kormányhoz is segítségért fordultak az elefántok elleni "harcban". 1919-ben Philip Pretorius őrnagy kapta azt az állami megbizatást, hogy irtsa ki az utolsó túlélőket is. A "szorgos" őrnagynak sikerült alig 11 hónap alatt 114 elefánttal végeznie. Csak 15 halálra rémült ormányos maradt meg a legsűrűbb bozótosban.

Szerencsére a közvélemény hamarosan a javukra fordult, s 1931-ben kijelöltek számukra 68 km²-nyi területet. Ekkor azonban már csak mintegy 11 állat élt itt. Az elefántok és az ültetvényesek közti konfliktusok sem csitultak. Hiába kerítették be a parkot, az állatok mégis rátámadtak a környező farmokra, hiszen a park gyenge kerítése nem tudta a vándorláshoz szokott állatokat maradásra bírni.

Graham Armstrongnak, a park akkori igazgatójának 1954-ben zseniális ötlete támadt. Felszedett vasúti vágányok talpfáit, és használaton kívül helyezett liftek kábeleit használta fel az új kerítés megépítéséhez. Ma is ezt a módszert alkalmazzák, és az ötletgazda tiszteletére Graham-kerítésnek nevezik. 1954-ben íly módon 23 km²-t kerítettek be, amely 22 elefántnak adott otthont.

Az Addo azonban még ezután is hosszú évekig állatkertre emlékeztetett: éjszaka narancsokat raktak ki, hogy előcsalogassák az állatokat. Mindezek ellenére a csorda jól reagált, 1998-ra számuk 265-re szaporodott. A park kiterjesztése elengedhetetlen feltétele volt a fejlődésnek. Először 600 km² lett a kiterjedése, majd pár évvel ezelőtt egy újabb hatalmas területet csatoltak hozzá, így jelenleg 1480 km²-t mondhat magáénak, és ezt akarják 3600 km²-re bővíteni a jövőben.

A park hatalmas (lásd térkép). Délkeleti határa az Indiai-óceán, amely a déli félteke legnagyobb, összefüggő tengerparti dűnesorával büszkélkedhet. Az Addo a világ egyetlen olyan természetvédelmi területe, ahol természetes élőhelyükön megfigyelhetjük Afrika híres Big Five-ját, azaz a Nagy Ötöt (értjük ezalatt: oroszlán, orrszarvú, leopárd, bivaly és elefánt), illetve egészen pontosan a Big Seven-t, tehát a Nagy Hetet, amelyhez ez előbbieken túl hozzátartozik a sarki bálna és fehér cápa.

Az Addót jelenleg több mint 450 elefánt lakja, s mint már említettük, ez ma a világ egyik legnagyobb afrikai elefánt populációja. A sűrű bozótos persze más állatokat is rejt. Kis szerencsével láthatunk kudut, jávorantilopot, káma és bozóti antilopokat, meg persze struccot és hiénát. A park mintegy 400 fokföldi bivaly és közel ötven fekete, vagy másnéven keskenyszájú orrszarvú otthona is.

Az Addo egyik világszenzációja, hogy egyes-egyedül itt él az egész Földön a szárnyatlan ganajtúró bogár. Az elmúlt években telepítettek oroszlánt is a parkba. Újabban már az Addóhoz tartozik a Bird Island, tehát a Madár-sziget is. Itt fészkel a világ legnagyobb szula populációja.

Az Addót évente mintegy 140 ezer látogató keresi fel. Szerencsére a park területe nagyobb mértékben bővül, mint a látogatók száma. Kedveltsége köszönhető annak is, hogy a Kruger Parkkal ellentétben ez malária-mentes övezet.

A látogatók részt vehetnek szervezett túrán is. Ilyenkor egy nagyobb terepjáróval, vezetővel megyünk ki. Természetesen saját, vagy bérelt autónkkal is behajthatunk a parkba, amennyiben betartjuk a park szabályzatát. De legyünk óvatosak, hiszen épp most, Erzsébet-napon ütötte el egy fekete rinocérosz egy holland házaspár autóját. Azonban ez volt az első eset a park történetében, hogy ilyesmi megesett.

Szafarinkra érdemes napfelkeltekor indulni, ilyenkor lehet a legtöbb állatot látni Jó tudni azonban, hogy ha hideg van, vagy/és esik az eső, az állatok behúzódnak a bozótba. Ilyenkor hiába is körözünk órákig, kicsi az esélye, hogy megpillantsunk akár egy árva sakált. A másik hasznos tudnivaló, hogy forró napokon a legnagyobb eséllyel az itatóknál láthatunk elefántot. Lőfegyvert a parkba csak a parkőrök által lepecsételt állapotban szabad bevinni.

További hasznos információ angolul:

Dél-afrikai Nemzeti Parkok honlapja 

Addo Nemzeti Elefántpark honlapja

Addo a Wikipédián

Minden az elefántokról magyarul