Este fél hétkor kezdődött. Az áldozat mit sem sejtve pihent, míg a gyilkos felkészült: felvette színpompás ruháját és tette előtt elmondott egy imát a kápolnában; Isten segítségét kérte a vérontáshoz. Majd pár perc múlva bekövetkezett a vég: a bika utolsó vércseppje is kicsordult az aréna feldúlt homokjára, és a közönség ujjongva ünnepelte a torrerót.

Bikaviadal. Sokak szerint barbárság, a spanyolok szerint fiesta, ünnep. Vasárnap délután ünneplőbe öltöznek, kézen fogják gyerekeiket és elmennek az arénába - spanyolul a bikaviadal terére -, hogy szórakozzanak. Spanyolországban soha semmi nem kezdődik pontosan - kivéve a bikaviadalt. Másodpercre pontosan vonul ki a színjáték megkezdéséhez az összes szereplő a kör alakú arénába. Egy viadal során három matador csatázik hat bikával. Minden egyes viadal több felvonásból áll. Az első felvonás kezdetekor beengedik a bikát az arénába. A matador és segítői piros köpenyeik lengetésével ingerlik a bikát. Eközben figyelik az állat mozgását, hiszen ha az például bandzsít, életveszélyes lehet a matador számára.

Abban az esetben, ha az állatról kiderül, hogy nem alkalmas a bikaviadalra, teheneket küldenek be a porondra és a bika békésen kiballag velük.

Ha az állat alkalmas, kezdődik a második felvonás, melyhez belovagolnak a pikadorok. A lovak oldalát vastag párnázat védi a bika szarvaitól. A bika megrohamozza a lovast, döfködi a vastag párnát a ló oldalán, míg a lovas felülről többször a bika vállizmába döfi dárdáját. Ezzel azt éri el, hogy a bika kissé gyengül a vérveszteségtől.

A következő felvonásban lépnek színre a banderillerók, akik átlósan szaladgálnak a bika előtt, és ügyes mozdulatokkal kis dárdákat döfködnek párosával az állat szügyébe - ezzel tovább ingerlik az állatot.

A végső felvonás a „halál felvonása" (la suerte de la muerte - sp.). A matador egyedül lép az arénába és a muletával, egy kampós botra redőzött skarlátszínű kendővel, ingerli a bikát és egyre közelebb engedi magához.

Régen a bika megölésén volt a fő hangsúly, ma a muletával végzett munkán. Azt mondják a spanyolok, hogy az a jó matador, aki véresen hagyja el az arénát; olyan közel engedi magához az állatot, hogy az súrolja. Ekkor teheti próbára ügyességét; letérdel a felbőszült állat előtt, hátat fordít neki és ezernyi más módon mutatja meg közönségének: méltó az elismerésre.

E felvonás végén jön el az „igazság pillanata", mikor a matador a bika szarvai közt előrehajolva beledöfi az állatba kardját.

Ha a matador bátran harcolt, merész és ügyes volt, elismerésként a közönség fehér kendők lobogtatásával megszavazhatja neki a bika egyik fülét. Ha ezt megkapta és a közönség további jutalmat kér számára, megkaphatja az állat másik fülét, a legnagyobb elismerésként pedig még a bika farkát is. Ez rendkívül ritka teljesítmény.

Az ügyetlen és gyáva matador is megkapja a magáét: a közönség behajigálja a székekről az ülőpárnákat, és ez tíz-tizenötezer néző esetén nem kis mennyiség. Ilyenkor a főszereplő nem tesz tiszteletkört a porondon, hanem elsompolyog. Ez is Spanyolország.

Linkajánló:

Bikaviadal a youtube-on