Megérkezés

 Megérkezni Görögországba egy módon szabad: éjszaka Athénba. Azaz, ahogy az irodalmárok mondják: in medias rest - a dolgok közepébe vágva.

 A másfélórás repülőút végén megpillantjuk a térképről már oly jól ismert félkőríves pireuszi jachtkikötők körvonalait, melyek élesen elválnak a tenger sötétjétől. A gép döccenve ér földet, az utasok mégis megtapsolják a pilótát, hisz 1700 kilométert tett meg velünk.

 A gép lépcsőjén leereszkedve megcsap a forró levegő, amelyhez nem vagyunk szokva, hiszen nálunk éjjeli fél 12-kor ritkán van 40 fok meleg. Az ellenőrzéseken gyorsan túljutunk, azonban a csomagokra várni kell. Lett volna ez a legkisebb bosszúság! A repülőtéri buszmegállóban egy ékes görög nyelvű tábla fogad minket: A reptéri buszok (egyébként Athén teljes tömegközlekedése) sztrájkol.

 Vannak persze taxik, s mintegy félszázan várnak is rájuk. Szerencsére a sor gyorsan halad, és hamarosan indulunk. A rádió hangszórójából szirtaki szól, a tövig letekert ablakokon át pedig az oleánderek fűszeres illata árad (majd bent a városban a szmog).

Athén

 A Szintagma (Alkotmány) téren veszünk búcsút barátságos taxisunktól. Már majdnem hajnali egy óra van, azonban a tér zsúfolt. Minden köztéri pad foglalt, sokan a sétányokon korzóznak, a tér közepén a színes égőkkel megvilágított szökőkút ontja sugarait.

 Innen csak pár perc a Plaka, Athén régi városnegyede, úgy is mondhatnám, a régi Athén, ahol leendő szállásunkat sejtjük. Valamikor a 19. század kezdetén, mielőtt Athént kinevezték volna fővárossá (mely rangot csak dicső ókori múltja miatt kapta meg), egy szegényes vidéki kisváros volt, melynek kiterjedése a mai Plaka határáig ért el. Ez nehezen hihető el a mai világvárosról.

 Másnap korán indulunk a város már ismert, de újra és újra megcsodált látványosságait megtekinteni. Még kora reggel, mikor a nap nem tűz erősen, s a turistacsoportok alszanak, barangolunk a Pheidiasz által megálmodott Akropolisz ragyogó márványoszlopai közt, majd az Agórán, a régi piactéren állva megpróbáljuk elképzelni, hogyan zajlottak itt a kétezer évvel ezelőtt élt emberek mindennapjai. Betérünk a Kerameikosz síremlékei közé, és később, a tűző nap elől, bemenekülünk a Nemzeti Régészeti Múzeum falai közé. Az első teremben jól ismert arcok tekintenek ránk, Agamemnón, kinek vonásait ismeretlen művész merevítette aranyba, a híres krétai aranyszarvú fekete bikafej, majd más termekben többezer éves aranyékszerek, márványtorzók, kerámiák és freskók, valaha élt emberek csodálatos alkotásai.

 A sok élménytől kábán lépünk ki a múzeum hűvös épületéből. Húsz perces séta után ismét a Plakán vagyunk, hiszen Athénban minden út ide vezet.

 Hadrianus egykori könyvtárának épen maradt falának árnyékában helyet foglalunk egy kis taverna asztalánál, és megrendeljük kései ebédünket. A görög saláta fantasztikus aromája után a muszaka ízorgiája következik; ezt egy kupicányi ouzóval illik leöblíteni, melynek átható ánizsízét nem akarjuk semmivel elrontani. Így fizetünk, felkerekedünk, és csomagjainkat a panzióban felvéve elindulunk a földalattival Pireuszba, ahonnan hajók indulnak a Kiklád-szigetcsoport szigeteire.