Karácsony táján egyre több gyertyaláng gyúl ki a templomokban és az otthonokban egyaránt. A gyertya ma már nem csak fényt ad számunkra, hanem az ünnepek talán legfontosabb kelléke. A viaszból készült világítóeszköz az emberiség egyik legősibb társa, hiszen méhviasz gyertyákat már az ókorban is készítettek. És még nem is oly rég a hosszú téli estéken sok családban csak egy imbolygó gyertyaláng jelentette az összes fényt - a többi a szívekben égett.

Eljött ez a nap is. Már csillognak a fények a fenyőfán, a lakás beigli-illatos, a tűzhelyen rotyog a halászlé, az ajándékokat becsomagoltuk. Pihenésképp üljünk fel a Télapó szánjára, és nézzük meg, hogyan is ünneplik mások a szentestét. Hiszen az egész keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe a karácsony, azonban itt is igaz az ősi szólás: ahány ház, annyi szokás. Karácsonykor a keresztények mind Krisztus születését ünneplik, de minden nemzet a maga módján.

December második felében Izraelben is díszkivilágítást kapnak a házak, fények gyúlnak a tereken, az utak kereszteződésében, a tereket nyolcágú menórák, gyertyatartók díszítik. Az arany és ezüstszínű dekoráció is a fényt idézi mindenütt. Megkezdődik a hanukka. Ez az egyetlen zsidó ünnep, ami nem a Biblia elbeszéléseiből ered, hanem egy hadi eseménynek állít emléket, mégpedig a görög megszállás alóli felszabadulásnak. Időszámításunk előtti 165. évben a szír-görög Antioches Epiphanes el akarta foglalni Júdeát, bevezetni a többistenhitet és a templomokba bálványokat állíttatni. A fellázadt zsidók azonban legyőzték az ellenséget, de a jeruzsálemi Nagytemplom megszentségtelenítését nem tudták megakadályozni. A király alattvalói ugyanis itt szobrokat állítottak, és tisztátalan állatokat áldoztak. Így azt a harcok után meg kellett tisztítani. Ezt azonban csoda követte. Hitük szerint a menórában soha nem szabad kialudnia a tűznek, de a szír megszállás után már csak egyetlen üveg szentelt olajat találtak, ami csak egy napra volt elég. Márpedig az új olajkészlet előállításához nyolc napra volt szükség. És láss csodát: a menórába töltött egy üvegnyi szentelt olaj nyolc napon át égett - ezért nyolc napos a hanukka.

Szent Márton napja, azaz november 11-e egykor az igen jeles ünnepek körébe tartozott. Ez volt a dologév utolsó napja. A termény kamrába, pincébe, padlásra került, elszámoltak a gazdával, a pásztorok behajtották a nyájat, tehát az egész évben igen keményen dolgozó földműves végre fellélegezhetett, és kicsit kirúghatott a hámból.