Még alig pirkad, azonban mi már terepszínű, nyitott autóinkban ülünk. A műszerfalon vadászpuska hever, hiszen nem veszélytelen útra indulunk. Pár perces haladás után átkelünk egy kerítéskapun, és indulhat a keresés. Mindenki lázasan figyel. Ott, ni, az nem egy elefánt füle a sűrű bozótosban? Nem, sajnos csak a szemem káprázott. Aztán megdobban a föld, megnyílik a bozótos és kilép elénk a Föld egyik leghatalmasabb, leglenyűgözőbb, de sajnos egyben az egyik legveszélyeztetettebb állata, az afrikai elefánt.

Sokak szerint Taxco Mexikó egyik legszebb kisvárosa. Fekvése gyönyörű, éghajlata remek: a város 1754 méter magasságban, a Taxco-hegységhez tartozó Atachi-hegy lejtőjén épült meg. A település fehérre meszelt falú házait piros tetők fedik, mindenütt rengeteg a virág, burjánzik a muskátli és a bougainvillea. Kanyargó utcácskák vezetnek fel a város központjához.

Szahara, oázis, teve, beduin, a punok ősi hazája - Tunézia.  Persze az európai fejlődés útján elindult, azonban az arab hagyományokat követő ország sokkal több, mint a fenti sztereotípiák. Ezért szeretnék néhány címszóban ízelítőt nyújtani e varázslatos országról.

Gyöngyszemek a tengerben. Kék égbolt, szikrázó napsütés, vakítóan fehér tengerpart. Többnyire ez jut eszébe azoknak, akik Kréta, Szantorini vagy Mükonosz nevét hallják. Ezek a szigetek valóban ezt is jelentik azoknak, akik már jártak rajtuk, ezt és ennél jóval többet.